Karácsonyi finomságok és eredetük

A karácsonynak számos elengedhetetlen tartozéka van. Ilyen például néhány finomság, mint például a szaloncukor, a püspökkenyér, vagy a mézeskalács. Vajon mióta édesítik meg ezek a finomságok az ünnepeket? És miért lettek szerves részei a karácsonynak? A következőkben igyekszünk minderre választ találni.

A mézeskalácsról

A méz hosszú időn keresztül az egyetlen ismert, szinte pótolhatatlan édesítőszer volt, ráadásul csak királyok ehették. Ezért nemcsak magát a mézet, de azokat a süteményeket is megbecsülték, amik tartalmazták ezt a hozzávalót. A mézeskalácsnak néhány helyen mitikus jelentőséget tulajdonítottak. Az ókori görögök a hallottaik szájába is mézeskalácsot tettek, hogy az alvilág dühös őrét, Cerberust kiengeszteljék. Püthagorasz, matematikus pedig nem élő állatot, hanem állatformájú mézeskalácsot áldozott az isteneknek. Magyarországon is találtak mézeskalácssütésre használt cserépedényt az aquincumi ásatások során. A mézeskalács készítő napjainkban egy elismert szakma, amelyhez elengedhetetlen a kézügyesség. Magyarországon a középkor óta van hagyománya a mézeskalács termékeknek, melyeket sokszor tévesen a cukrász termékekkel azonosítanak.

Kevesen tudják, de a magyarok ősi méhész nemzet, hiszen már a 11. századból vannak ezt bizonyító írott anyagok. 1619-ben Pozsonyban alakult az első mézeskalács céh, de ebben a században Kassa is híres volt erről a süteményről. A 18. században már Debrecenben is alapítottak céhet, és azóta is ez a város a legjelentősebb mézeskalács készítő központ. Persze a legtöbb karácsonyi vásárban találkozhatunk mézeskalács árusokkal, akik szebbnél szebb díszítésű portékákat árulnak. Mivel a méz régebben is igen drága volt, ezért csak ünnepek alkalmával készítették a mézes finomságot, mára pedig már egybe forrt a karácsonnyal. A sokunk által kedvelt sütemény a Grimm testvérek „Jancsi és Juliskájában” is megjelenik, mint a csábítás szimbóluma. Ezzel valószínűleg sokan egyet tudunk érteni.

A szaloncukorról

Ez a csokoládé bevonatú finomság igazi hungarikum, hagyományosan magyar édesipari termék, amit egyenként szép karácsonyi papírba csomagolnak, így teszik fel aztán a karácsonyfára díszként. Elődje egy fondant cukor volt, amit cukoroldatból, főzéssel készítettek el a franciák a 14. században. Az ő közvetítésükkel került Magyarországra. Itt kezdetben kézzel készítették, majd a 19. században a Stühmer Frigyes cukrászmester által alapított gőzüzemű csokoládégyárban már fondant készítő gépekkel gyártották a szaloncukrot. A magyar cukrászdák termékeit a vevők készletről vásárolhatták, azonban a szaloncukor ízét és a csomagolás milyenségét ők határozhatták meg. A szaloncukrot, mint karácsonyfadíszt jelenleg csak mi, magyarok használjuk. A londoni magyar boltok szerencsére már gondoskodtak arról, hogy a kinti magyaroknak ne kelljen lemondaniuk erről a kedvelt édességről.

A püspökkenyérről

A püspökkenyér a német Christstollen elnevezésű sütemény magyar megfelelője. Igaz, hogy ez az egyik legrégebbi ünnepi sütemény, mégis számos feljegyzés található történetéről. 1329-ben a Namburgban székelő Henrik püspök egy kelt tésztát osztott szét hívei között az adventi böjt alatt, mely gazdagon meg volt rakva gyümölcsökkel. A sütemény egészét porcukor takarta, melynek célja az volt, hogy az embereket a pólyába csavart Jézusra emlékeztess. A német süteménynek számos fajtája ismert: mandulás, vajas, marcipános, diós, mákos, túrós, stb. stollent egyaránt fogyasztanak az ünnepek alatt. A magyar háztartásokban elkészített püspökkenyér általában aszalt gyümölcsöket, mogyorót, mandulát és csokoládét tartalmaz. Sokan a porcukor helyett csokoládéval vonják be, és gyakran gyümölcskenyér néven emlegetik.

A szaloncukor készítés házilag valamivel nehézkesebb, de a mézeskaláccsal és a püspökkenyérrel bátran próbálkozhatunk. Az interneten ma már számos receptet találunk, így akár laktóz-, vagy gluténérzékenyek, illetve a diétázók is elkészíthetik, akár cukormentes változatban is.

Kellemes sütést-főzést kívánunk!

Képek: 1. 2.