Mikulás, Télapó, Santa Claus és a többiek

December 6. nagy nap minden kisember életében, amit hosszas készülődés előz meg. Előző este ugyanis ki kell pucolni a cipőnket, csizmánkat (lehetőleg minél nagyobbat, nehogy ne férjen bele elég meglepetés…), majd gondosan ki kell raknunk az ablakba, jól látható helyre. Másnap reggel pedig kivételesen senki sem túlfáradt ahhoz, hogy kipattanjon az ágyból és meglesse, mi került a lábbelibe. Igen, ez a Mikulás napja. Vagy a Télapóé? És ha ez az a nap, akkor az amerikai filmekben miért 25-én érkezik? Ezekről a kérdésekről rántjuk le a leplet következő cikkünkben.

A kedves idős úr története

Alapvetően azt mondhatjuk, hogy a piros palástos, bottal bicegő jóságos öregúr figurája a katolikus vidékeken Szent Miklósnak, a Lycia római provinciában fekvő Myra püspökének népies alteregója. Szent Miklós ereklyéit, aki a gyermekek és diákok védőszentje, később Bari városába szállították.

Szent Miklós legendája a „Legenda aurea”-ból maradt fenn. A történet úgy szól, hogy a püspök városában élt egy szegény ember, akinek volt három gyönyörű leánya. Sajnos azonban  hozomány híján nem tudta őket férjhez adni, így félő volt, hogy hajadonok maradnak. Ezt hallván, a myrai püspök, Miklós, úgy döntött segít a családon, ezt azonban titokban tartotta. Éjjel odaosont az öregember házához és egy arannyal teli zsákot helyezett az öreg ablakába. Másnap megismételte a jócselekedetet. Harmadnap azonban az ablakot zárva találta, mivel nagyon hideg volt. Úgy döntött, máshol próbálkozik. Felmászott a ház tetejére, hogy a kéményen keresztül dobja be az arannyal teli erszénykét. A legkisebb lány éppen ekkor kötötte fel a harisnyáját száradni a kandallópárkányra és az ajándék pont beleesett. Az édesapa ekkor már nagyon kíváncsi volt, és megleste a jótevőt, hogy köszönetet mondjon neki. Ő azonban azt felelte, hogy csupán Istennek tartozik köszönettel.

Országok Mikulásai

Ezen legenda és az egyházi ünnep kapcsán vált szokássá a 19. században, hogy a Mikulás az ablakba helyezett cipőcskékbe csokoládét, cukorkát, gyümölcsöt rak a december 6-i reggelre. A rosszgyerekek sajnos csak virgácsot kapnak, amit a Mikulás kísérői, a krampuszok osztogatnak.

Német nyelvterületeken a Mikulást Nicolausnak hívják, és nem december 6-án, hanem Szent Márton napján, november 11-én várják.

Angolszász területeken Santa Clausnak hívják a piros ruhás, őszszakállú öregurat, aki az Északi-sarkon lakik. A gyerekek karácsony előtt levelet írnak neki a kívánságaikról, és ha szerencséjük van, álmuk valóra válik. Az angolszász Santa szánon közlekedik, melyet kilenc rénszarvas húz, és az ajándékokat 25-én reggelre osztja szét, a karácsonyfa alá, vagy a kandallóra aggatott zoknikba. A gyerekek este süteményt és egy pohár tejet készítenek ki neki, hogy ne fáradjon el a nagy utazásban. Ezen a területen tehát nem a Jézuska, hanem Santa hozzá a karácsonyi ajándékokat.

A Skandinávok Mikulását Joulupukkinak hívják és Lappföldet tekintik otthonának.

Mikulás és Télapó

A Mikulás, mint azt bizonyára már sokan kitaláltátok, a Miklós névből ered, mégpedig ennek szlovák változata.

A Télapó szó mesterségesen kezdett terjedni az 1950-es években, mikor is a kommunizmus, vallásellenessége miatt szerette volna leváltani a Mikulás elnevezést az állami iskolák és óvodák rendezvényein. Helyette inkább a szovjet-orosz kultúra Mikulását használták volna, kinek neve Fagy Apót jelent, melyet a Télapóra magyarosítottak. A Magyar Tudományos Akadémia szerint azonban a szó már korábban létezett, nem mesterségesen kreálták, de igaz, hogy mostani jelentését fokozatosan vette fel. Arany János és Mikszáth Kálmán verseiben már 1850-1890 körül olvashattunk Télapóról, igaz ők még külön írták.

Napjaink Mikulása

A Mikulás ünnepe egyre inkább globalizálódik, kezd elszakadni Szent Miklós hagyományos, egyházi alakjától. A legtöbb gyermek már úgy gondol rá, mint az Északi-sarkon lakó, piros ruhás, őszszakállas, kövérkés öregúrra, aki feldíszített szánjával az éj leple alatt ajándékot csempész kitisztított cipőikbe. Segédei a krampuszok, és mióta Bob Ray 1939-ben megírta Rudolf, a piros orrú rénszarvas történetét, azóta a szánt húzó szarvasok névsora is ismert: Rudolf, Fürge, Sármos, Talpas, Kerge, Csámpás, Torkos, Bátor és Szélvész.

Ma már a virgács is inkább dísz, mintsem a rosszaság jele, így a szülők már nem biztos, hogy a Mikulás alakjával jó magaviseletre tudják bírni gyermeküket. De oda se neki, december 6-t így is minden kicsi és nagy egyformán várja, és reméljük ez még sokáig így lesz.