Az Eurovíziós Dalfesztivál múltja és jelene?

A 2014-es rendezvény az 59. Eurovíziós Dalfesztivál. Dániában rendezik meg, mivel a 2013-as versenyt Emmelie de Forest dán énekesnő Only Teardrops című dala nyerte. Dánia az egyetlen ország amely másodszorra rendezheti a versenyt az új évezredben, mivel 2000-ben is ők nyertek. Az első elődöntőt 2014. május 6-án, a második elődöntőt május 8-án tartották, a döntőre pedig május 10-én kerül sor. 37 ország erősítette meg részvételét a dalfesztiválra beleértve Lengyelországot és Portugáliát is, mely országok kettő illetve egy év kihagyása után térnek vissza. Ugyanakkor Bulgária, Ciprus, Horvátország és Szerbia még a verseny előtt visszalépett. A magyar induló Kállay-Saunders András lett, aki a Running című számával nyerte meg A Dalt, a hazai válogató műsort, és az első elődöntőben bejutott a szombati döntőbe.

Ezeket már valószínűleg mindannyian tudjátok. Ugyanakkor igen kevés információval rendelkezünk a verseny történetéről, struktúrájáról. A következőkben ezeket igyekszünk feltérképezni.

Fesztiválra fel!

Az Eurovíziós Dalfesztivál, egy 1956 óta minden évben megtartott verseny, melynek során a résztvevő országok egy-egy dallal nevezhetnek. Ezt élőben kell előadni, majd a döntő végeztével

szavazatok alapján döntenek a győztes kiléte felől. A résztvevő államok a European Broadcasting Union (EBU) aktív tagjai közül kerülnek ki. Az egyesületnek számos Európán kívüli tagja van, ami magyarázat lehet a sokak által feltett kérdésre: „Hogyan lehetséges, hogy Európán kívüli országok is részt vesznek versenyen?”

A verseny története

A dalverseny ötlete Svájcnak köszönhető, aki az 50-es években a háborúk után előállt egy, az EBU országaiban egyszerre sugárzott műsor ötletével. Ez lényegében az élő televíziós közvetítés egyik technikai kísérlete is volt egyben. Az első fesztivál Luganóban került megrendezésre, 1956. május 24-én, 7 ország részvételével, akik 2-2 dalt adtak elő. A versenyt a házigazda Svájc nyerte. A fesztivált azóta minden évben megrendezik, és 1958 óta a győztes országot illeti meg a következő évi rendezés első visszautasításának joga. Erre eddig ötször volt példa, és ebből négyszer a BBC vállalta el a rendezést. A lemondásnak általában anyagi okai voltak, mivel a társaságok korábbi évben már tartottak Dalfesztivált. A versenynek helyet adó ország számos előnyét élvezi a rendezésnek: az Eurovíziós hétre rengeteg turista érkezik, a műsor nézettsége miatt pedig a szünetben leadott videoklipek segítségével, számos emberrel ismertethetjük meg az adott várost, annak kultúráját.

Út a győzelemig

A versenyre minden ország egy dalt küldhet, amelyet nem szabad a fesztivál előtt kereskedelmi forgalomba bocsájtani. Az országok egyénileg döntenek saját produkciójuk felől; vagy az adott tv társaság választ, vagy valamilyen szavazást írnak ki. Nálunk 2012 óta A Dal című műsor keretén belül zajlik a versengés a kvalifikációért. A zsűrit szakmabeliek, korábbi képviselőink alkotják. 2008 óta két elődöntőt rendeznek, a túl sok szereplőre való tekintettel. A döntőbe automatikusan bekerül a rendező ország és az „Öt Nagy” (Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Egyesült Királyság, Németország), mivel az ő anyagi hozzájárulásuk nélkül a verseny nem kerülhetne megrendezésre. Az elődöntőből szavazás alapján 20 ország jut tovább. Minden ország csak abban az elődöntős körben szavazhat, amelyikben szerepel.

A döntőben a produkciókat a fellépőt és az országát bemutató kisfilm kerül levetítésre. A produkciók után összeszámolják a pontokat, majd felhívják a szavazó országokat egyesével, egy kisorsolt sorrendnek megfelelően. Sokan kritizálják a szavazós rendszert, mert úgy gondolják, politikai alapon szavaznak az országok. Mások azt mondják, azért szavaznak egymásra a szomszédos országok, mert hasonló kultúrával rendelkeznek, így jobban kedvelik a sajátjukhoz hasonló zenét, illetve sokan ismerik is a másik állam fellépőjét. Értelemszerűen a legtöbb pontot szerzett ország produkciója nyer.

1969-ben nem volt szabály a döntetlen helyzetek kezelésére, így 4 ország nyert egyszerre (Spanyolország, Franciaország, Hollandia, Egyesült Királyság). Azóta kidolgoztak egy szabály, miszerint, ha egyenlő pontokat kapnak az országok, akkor az nyer, akire több országból érkezett szavazat. Ha még mindig egyenlő az állás, akkor a maximális pontszám elnyerésének a számát nézik, majd a 10 pontok számát stb.

Kellemeset a hasznossal

A fesztiválnak pontos menete van, az élő adás előtt már egy héttel a helyszínre utaznak a delegációk. A fellépőkön kívül ide tartoznak a szövegírók, a zeneszerzők, a hivatalos sajtódelegáltak, kommentátorok, stb. Az ország műsorszolgáltatójának ki kell jelölnie egy delegáció-vezetőt, aki képviseli az országot az EBU felé, illetve koordinálja a küldöttség mozgását.  Minden fellépőnek be kell gyakorolni a produkciót, országonként két színpadi próba engedélyezett. Ezután mindenki találkozik a művészeti vezetővel, megbeszélik a kameraállásokat, a fényeket, egyéb különleges effekteket. Ezt követi a sajtótájékoztató, ahol az elhangzott kérdésekből és válaszokból a rendező sajtóirodája kivonatot készít, melyet az újságírók rendelkezésére bocsájtanak. Semmit sem bíznak a véletlenre, a végső fellépés előtt 5 jelmezes főpróbát tartanak.

A sok kötelezettség mellett azért szórakozásra is jut idő. A hétfői nyitófogadás után, minden elődöntő és döntő után show-partikon lehet részt venni, ami általában a rendezvény helyszínén, vagy más városi klubban kerül megrendezésre. A verseny alatt üzemeltetnek egy Euroclubot, ami a verseny témáját tükrözi, és minden akkreditált személy részt vehet a szórakozóhelyen rendezett bulikon.

A magyar delegációk

1994-ben Dublinban Bayer Friderika Kinek mondjam el vétkeimet? című dalával 4. helyezést ért el, ami azóta is a legjobb magyar eredménynek számít. Ezután számos kudarc ért minket, sokáig nem is indultunk a versenyen. 2004-ben ismét ringbe szálltunk. A NOX az elődöntőből 5.-ként jutott tovább, végül 12. helyezést ért el Forogj, világ! című dalával. 2007-ben Rúzsa Magdi és az Unsubstantial Blues (Aprócska Blues) című dala a 9. helyig vitt minket. 2011-ben Wolf Kati (22. hely), 2012-ben a Compact Disco (24. hely) képviselt bennünket a döntőben, és habár nem értek el túl jó helyezést, mi azért büszkék voltunk rájuk. 2013-ban ByeAlex képviselte országunkat aki igencsak megosztotta a magyar közvéleményt, de ahogy azt az eredmény is mutatja, a nemzetközi porondon szépen megállta a helyét!

Az idei évben szintén megosztó személyiségért, Kállay-Saunders Andrásért szurkolhatunk, és természetesen Angliában élőként szavazhatunk is a döntőben!

Image: 1.  2.