Az adventi koszorú története

Ezen a hétvégén veszi kezdetét az adventi időszak. Ilyenkor lobban fel az a bizonyos első kis láng, koszorúnk tetején. De tudod-e, miért is készítenek az emberek ilyenkor fenyőtől vagy borostyántól zöldellő díszes koszorúkat?

A kezdetekkor

Míg régen, ez egy hagyományos keresztény jelképnek számított, úgy ma már sokkal inkább a karácsonyi készülődés kelléke, egy hangulatos dísztárgy. Voltak idők, mikor még az emberek hittek a boszorkányokban, gonosz szellemekben, és különböző istenségekben. A „varázskör” megjelenése is ebből a korból származik. Ez egy fűzfagallyból, szalmából, vesszőkből, és fenyőágból szőtt koszorú volt, melyet piros és arany szalagokkal díszítettek fel az emberek. A koszorú színeinek is jelentőséget tulajdonítottak, a zöld a termést, a vörös az életet, az arany pedig a fényt jelképezte. Maga a koszú, mely elindul egy ponton, és önmagába visszatér, az örökkévalóság, és a megtörhetetlen varázserő szimbóluma volt. (Később, az örökzöld növénnyel való borítás jelképezte ugyan ezt az örökkévalóságot.) Ez volt az a szent kör, mely minden gonoszt távol tartott a házuktól, azonban az idő múlásával ez az ősi pogány szokás feledésbe merült.

Koszorú-csillár

A történet következő állomása 1838-hoz köthető, amikor is egy protestáns lelkész, Johann Heinrich Wichern megalapította az első gyermekotthont Hamburgban, s naponta istentiszteletet tartott az ott élő kisgyermekeknek.  Az épület főtermébe készítettek egy igen nagy csillárt fakerékből, melyre minden mise alkalmával feltűztek egy gyertyát. A 23 darab gyertya mindegyike a karácsony előtti napokat jelképezte, kifejezve a Megváltó születésének évfordulójára való várakozást. A hétköznapok is meg voltak különböztetve a gyertyákban, 19 piros gyertyát gyújtottak meg összesen a hétköznapokon, és 4 fehér gyertya jutott a vasárnapokra.

Praktikus változtatások

Ahogy teltek az évek, a szokás megmaradt, azonban beiktattak néhány praktikus változtatást. Az ötlet, hogy a nagy fakarikát kisebb, fenyőből szőtt koszorúval helyettesítsék, 1860-ban Berlinben született meg. Mivel így a hely is kisebb lett rajta, a 23 gyertya helyett, már csak 4-et tettek rá, melyeket a vasárnapokon kellett meggyújtani. Ezekkel a változtatásokkal lehetőség volt rá, hogy az adventi koszorú a polgárok otthonában is helyet kapjon, és még szebbé tegye az ünnepi várakozást.

Az első világháború után már elterjedt volt Németország szerte a házakban az adventi koszorú használata, s így, szépen lassan, a katolikus keresztényekhez is eljutott. Ezt követően pedig, 1950-re már egész Európában szokássá vált meggyújtani egy-egy gyertyát, a karácsonyi várakozás ideje alatt. Magyarországon a II. világháborút követően került be általánosan az otthonokba az adventi koszorú készítés szokása.

Keresztény hagyományok

A keresztény szokás szerint, három lila, és egy rózsaszín gyertya kell, hogy elhelyezésre kerüljön a koszorún, melyek közül a lila a bűnbánatot és a megtérést, a rózsaszín pedig a bűnbocsánatot és az ünnep közeledtét jelképezi. Ez azért is van így, mert, ahogy húsvétkor is, úgy az adventi időszak alatt is önmegtartóztatással, és bűnbánattal készüknek a keresztények az ünnepre. Nem csoda hát, hogy az adventi időszakot gyakran „Kisböjt” névvel is illetik. Az első két adventi vasárnapon két lila gyertya került meggyújtásra, ezt követi a harmadik vasárnap, melyet a remény vasárnapjának szoktak nevezni. Ekkor, az önsanyargatás közepette, a küszöbön álló ünnep fölött érzett öröm kerül előtérbe. Ezt fejezi ki a rózsaszín gyertya meggyújtása. Az idő múlásával, ahogy a koszorú megjelenése, úgy a gyertyagyújtási rend is megváltozott. A koszorú mintegy keresztet vet: advent első vasárnapjának lila gyertyájával szemben elhelyezkedő lila gyertya jelképezi advent második vasárnapját, míg a balra eső rózsaszín a harmadikat, a jobbra eső lila pedig a negyediket.   

Manapság sokan eltérnek ezektől a hagyományoktól, sőt, sokan nem is ismerik ezen hagyományokat, de a minden vasárnappal eggyel több adventi gyertya meggyújtása, szinte minden otthonban közös szokás. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amely a várakozónak Karácsony közeledtét jelzi.

Image1. 2.