Október 23. és a forradalom

Magyarországon október 23-a jelenleg munkaszüneti nap. Ez azonban nem mindig volt így, és akár csak március 15-e, ez a nemzeti ünnep is egy forradalomhoz köthető. Ezen esemény sokáig vitatott pontja volt a magyar történelemnek, megítélése a szerint változott, hogy éppen milyen volt az ország politikai berendezkedése. Néhány dolgot, dátumot és személyt azonban nem lehet kétségbe vonni, így most a tényekre támaszkodva lássunk egy rövid összefoglalót arról, mit is ünneplünk október 23-án.

A forradalom politikai előzményei dióhéjban

Magyarországon a politikai vezetés 1948-1953 között a sztálinista terror mellett kötelezte el magát. A koncepciós perek, a “rendszer ellenségeinek” deportálása, vagy kivégzése, az AVO, majd az ÁVH brutális lecsapásai szinte minden naposak voltak.  Ezen felül a lakosság életét csak nehezítette a nehéz-, és hadiipar erőltetett fejlesztése, a kolhozosítás, az egyre növekvő szegénység, valamint Sztálin és Rákosi Mátyás személyi kultusza. A szovjet vezető 1953-ban bekövetkezett halála változást hozott. Az új szovjet vezetés Rákosi lemondását követelte, helyére Nagy Imre, agrárszakember került, akit korábban kizártak a pártvezetésből. A bekövetkező reformok hatására (amnesztiát hirdetett, javított a támogatások rendszerén, bezáratta az internálótáborokat) emelkedni kezdett az életszínvonal; csökkentek az árak, emelkedtek a bérek, az értelmiség irodalmi körökbe tömörült. Ugyanakkor Rákosinak és híveinek továbbra is magas pozíciójuk volt az államapparátusban, és csupán a visszarendeződésre vártak. 1955-ben az NSZK csatlakozott a NATO-hoz, minek hatására Moszkva külpolitikát váltott. A volt vezetés elérte, hogy Nagy Imrét az orosz fővárosba rendeljék. Itt nem gyakorolt “megfelelő” önkritikát, így a vezetés kibuktatta a miniszterelnököt posztjából. A tisztséget Hegedüs András, Rákosi egyik híve vette át, de az oldottabb környezetben már nem igen tudták visszaállítani a kemény sztálinizmust, főleg, hogy 1956-ban az SZKP 20. kongresszusán Hruscsov elítélte a sztálinista diktatúrát. 1956 nyarán Rákosiéknak így ismét menniük kellett, Gerő Ernő vette át a miniszterelnöki posztot. 1955-ben Ausztriából kivonultak az orosz seregek, Magyarországon azonban továbbra is állomásoztak, ami szintén feszültséget okozott.

A tettek mezején

1956. október 6-án újratemették Rajk Lászlót. Az eseményen 200000 ember vett részt tüntetőleg, majd pár nappal később az egyetemisták szervezkedni kezdtek. A legtöbb egyetemen a hallgatók egységekbe tömörültek és pontokban fogalmazták meg követeléseiket. Október 22-én Lengyelországban kirobbant egy felkelés. Ezt a magyar diákság szimpátiatüntetéssel szerette volna fogadni, azonban a belügyminiszter nem engedélyezte a békés megmozdulást. Ezen döntésén később változatott, sőt az ÁVH-t is figyelmeztette. 23-án reggel a debreceni diákok hallatták elsőként hangjukat, de az események központja Budapest volt. A kezdetben Bem József szobránál tüntető tömeg délután a Parlament elé vonult és követelték Nagy Imrét, aki este 9 órakor jelent meg először a nyilvánosság előtt. Beszédében nem ígért többet az 1953-as reformoknál, ami igen nagy csalódást okozott a több ezer fős tömegnek. A diákok amúgy is feszültek voltak a több órás várakozás miatt, melyet Piros László hezitálása okozott az engedélyt illetően, de mikor Gerő  Ernő soviniszta és nacionalista rágalmakkal illette őket esti rádióbeszédében, kezdték elveszteni türelmüket. A Magyar Rádiónál már előző este óta álltak küldöttek, akik a pontok beolvasását követelték. 23-án végül kaptak egy közvetítőkocsit, ám az nem funkcionált megfelelően. A vezetőség katonákat küldött a Rádió védelmére, de sokan átálltak a tüntetők oldalára, sőt még fegyverekkel is ellátták őket. Az első lövést este 10 körül adták le, ezt követően pedig a Rádiót védő katonák és ÁVH-sok tüzet nyitottak a tüntetőkre; megkezdődött a forradalom fegyveres része.

A Hruscsov által felkínált “segítség” 24-én érkezett meg, mikor is a szovjet csapatok megkezdték bevonulásukat a fővárosba. A forradalmárokká lett demonstrálók barikádokat emeltek, fegyvereket, bombákat gyártottak, állandóvá váltak az utcai harcok. A forradalom leverésére külön katonai bizottságot hoztak létre, de eleget tettek a nép akaratának és Nagy Imrét nevezték ki miniszterelnökké. Ő felszólította a tüntetőket, hogy tegyék le a fegyvert, ennek ellenére a fegyveres összetűzések nem értek véget. 25-én bemondták a Rádióban, hogy leverték az “ellenforradalmat”, minek következtében Budapest különböző pontjain kezdett összegyűlni a fegyvertelen tömeg. A szovjet katonák nyíltan barátkoztak a tüntetőkkel, több harckocsi melléjük állt, majd együtt vonultak a Kossuth térre. Délelőtt 11-re kb. 5000 ember állt már a Parlament előtt, mikor a közeli épületek tetejéről az ÁVH mesterlövészei tüzet nyitottak a demonstrálókra. A szovjetek egy része a tömeget, másik részük a mesterlövészeket kezdte lőni. A mészárlásnak 61 halálos áldozata volt, több százan pedig megsebesültek.

A forradalom szövődményei

Az 1956-os forradalom az egész ország területén zajlott, több városban párhuzamosan, napokon keresztül. Végének október 30-t tekinthetjük, mikor Nagy Imre bejelentette az egypártrendszer megszűnését, és a szabad választások előkészítését. Az eseményeknek külföldön is nagy volt a visszhangja, több nyugati városban szerveztek támogató tüntetéseket. Cikkünk csupán felületes áttekintést nyújt, akit bővebben érdekelnek a pontos történések, olvasson utána bátran. Napjainkban már számos hiteles forrás áll rendelkezésünkre.

Végezetül érdekességként szeretnénk megemlíteni, hogy 1956-ban a Time magazin “Az Év Embere” díjat “a magyar szabadságharcosnak” ítélte. A paradoxon az, hogy rákövetkező évben ugyan ezt a kitűntetést Hruscsov nyerte el.

images: 1. 2.