Utcai fogorvosok

A 20. századot megelőzően a fogászati szakma nagyrészt szabályozatlan volt. Gyakran szerzetesek foglalkoztak ezzel, hiszen ők voltak a legműveltebbek abban az időben. Az egyik első szabályozási kísérlet az 1400-as években történt Franciaországban, amikor a borbélyok céhének tagjai végezhettek csak bizonyos fogászati beavatkozásokat. Az Egyesült Államokban alakult később az első fogászati iskola a 19. században, s nem sokkal később bevezették a fogászati kezelések szabályozására vonatkozó törvényt. Ennek ellenére sok illegális fogászat üzemelt tovább, s ez a fajta praktizálás néhány országban a mai napig is igen népszerű.

A pakisztáni helyzet

A legutóbbi jelentések alapján a pakisztániak 78%-a nem tud hozzáférni alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz, a privát kezelések pedig a többségnek megfizethetetlenek. Pakisztánban több mint 13000 végzettség nélküli fogorvos várja az utcán ülve azokat a pácienseket, akik nem engedhetik meg maguknak a professzionális fogászati kezelést. Az utcán dolgozó ”orvosok” gyors és olcsó kezelést kínálnak, a legtöbb esetben azonban végzettség nélkül, sok esetben természetesen megkérdőjelezhető biztonsággal és a higiéniával. Fogászati szakértők szerint a koszos felszerelések használata egymás után több páciens kezeléséhez hepatitiszt és más súlyos fertőzéseket okozhatnak, azonban akik ezekre a helyekre látogatnak elsősorban a kínzó fájdalmukat szeretnék minél hamarabb enyhíteni olyan módon, amit még ki tudnak fizetni.

A helyzet megértése szempontjából fontos megemlíteni, hogy Pakisztánban nincs egészségbiztosítási rendszer, ezért sok pakisztáni magának fizeti az egészségügyi kiadásait. A pakisztáni GDP kevesebb, mint 1%-át szánják az egészségügyi szektorra, ami körülbelül a kormányzati költségvetés 4%-a. A kormányzat gyakran a legalapvetőbb egészségügyi szolgáltatások biztosításával is küszködik. A növekvő megélhetési költségek mellett a fogászati kezelések gyakran megfizethetetlen luxusnak számítanak azok számára, akik a túlélésért küzdenek.

Ennek eredményeképpen az utcai fogászati szolgáltatásokat kínálók egy virágzó üzlet részesei. A hatóságok több esetben próbáltak már lecsapni az illegális utcai ”orvosokra”, ezért azok gyakran fogják a felszerelésüket, és máshova költöznek. Sok szegények lakta területen van igény a szolgáltatásaikra. A szegényebbek azt mondják, hogy az állami kórházakban ugyan van lehetőség ingyenes ellátásra, ehhez azonban gyakran korlátozott a hozzáférésük.

Természetesen Pakisztánban is megtalálhatóak az előkelő, modern felszerelésekkel teli rendelők, azonban ezek csak egy szűk réteg számára jelentenek valódi lehetőséget. A professzionális, rendelőben praktizáló orvosok azt mondják, hogy a fogászati költségek az importált felszerelések ára és a személyre szabott kezelések miatt nőnek. Egy alap fogászati szék annyiba kerül, mint egy luxusautó Pakisztánban. A jól menő fogászati rendelők előtt pedig rengeteg luxusautó parkol.

Indiai utcákon

Indiában egy utcán elvégzett fogászati kezelés gyakran akár két-háromszáz forintból is megoldható. Az utcai fogorvosok állítólag 2 amerikai dollárnak megfelelő indiai rúpiáért húznak fogat. A legtöbb hely nem annyira jól felszerelt, és az eszközök rozsdásak, így elég kockázatos egy ilyen kezelés. Előfordulhat az a Magyarországon elképzelhetetlennek tűnő dolog is, hogy egyik páciens szájából a másikéba teszik át a fogászati eszközöket, gyakran a bepróbált fogakat is. Az egyik indiai utcai fogorvos véleménye szerint köztük és a szakképzett - az ő szavaival élve - „gazdag fogorvosok” között csak annyi a különbség, hogy a valódi fogorvosoknak van röntgen gépük és szép székük, a kezelések pedig drágák.

India nagy része még mindig sűrűn lakott, szegény terület, s a lakosság szegényebb rétege Pakisztánhoz hasonlóan csak az ilyen extrém körülmények között nyújtott fogászati kezelést képes megfizetni.

Érdekes azonban, hogy az utcai fogorvosok egy része valójában diplomás, végzett fogszakorvos. Számukra családjuk az egyetemi tanulmányaikat még képes volt támogatni, de miután alkalmazottként nem találtak állást, egy saját rendelő megnyitásához már nem tudtak anyagi segítséget kapni. Indiában 80 000 bejegyzett - nem utcai - fogászat működik, ami hatalmas szám, azonban, ha tudjuk, hogy az ország orvosi egyetemein évente 11 ezer fogorvos hallgató végez, már nem olyan óriási.

Az utcai kezelést végzők nagyobb része azonban nem végzett orvos. Ők a felmenőiktől örökölték a "mesterséget".

image: 1.