Miért nem volt az ősember szájában lyukas fog?

Ha anélkül akarjuk megsaccolni, milyen korból származik egy csontváz, hogy szénizotópokat számlálnánk, a fogazat megvizsgálása lesz legbiztosabb módszerünk. 
Hogyha egy ősembernek rossz, vagy pláne lyukas foga volt, vagy ínybetegség kínozta, az természetesen  meglátszik nemcsak a fogazatán, de az állkapocscsonton is. Ha ennek jeleit látjuk, biztosak lehetünk benne, hogy leletünk legalább neolit - vagy későbbi - kultúrában élő ember volt. Ha azonban egy őskori koponyában nem látható sem rossz, lyukas fog, sem fogágybetegség nyoma, akkor biztosra vehetjük, hogy még ennél is idősebb, paleolit emberi maradványokról van szó! Hogyan lehetséges ez lyukas fog mentesség, ez a kiváló szájhigiénés állapot, amit nemhogy a neolit embere, de még mi is csak irigyelhetünk? Ebben a cikkben megmutatjuk, miképpen tarthatták karban a fogaikat orvost, lakást és fogorvost nem ismerő őseink.

Miért nem nagyon van lyukas fog a paleolit leletek közt?

Az anatómiailag modern ember (értsd: két lábon járó, eszközt használó, nagy agykapacitással rendelkező ember) először Afrikában fejlődött ki, és ezért az afrikai ősembermaradványok vizsgálata révén állapíthatjuk meg, milyen fogápolási eszközök használata jöhet szóba. Ezekből a vizsgálatokból az derült ki, hogy gallyacskák rágcsálásával távolították el fogaikhoz ragadt ételmaradékokat, valamint az esetleg keletkező plakkot vagy fogkövet. Hiányzó fogaikat többnyire élezett kagylóval vagy halott állatokból kioperált fogakkal pótolták, már amennyiben szükségük volt erre, hiszen ezeknél a népeknél nagyon ritka volt a hiányos fogsor. 
Persze ha mégis volt fájdalmas, lyukas fog a szájukban, vagy valami egyéb bajuk volt a fogukkal, valószínűleg nyomban kihúzták, hiszen a fájós fog produkálta érzés szinte elviselhetetlen. 
A leghatékonyabb gyógymód azonban akkor és most is nem más, mint a prevenció.

Az étrend és a lyukas fog összefüggései

Hogyan valósították ezt meg ilyen hatásfokkal? Nos, kevéssé egészségtudatosság révén. A paleolit kor embere — ellentétben a neolitikus forradalom utáni emberrel - kalóriaszükségletének elenyésző részét fedezte szénhidrátból, így aztán a fogszuvasodáshoz vezető, a lyukas fog okainak tekinthető baktériumok nem találtak kiváló táptalajt szájüregében. 
Az étkezés mint olyan egyébként sem volt mindennapos esemény az életükben, az étel pedig, amit ettek, részben vagy egészben nyers, feldolgozatlan, azaz “kis szénhidrátsűrűségű” volt. A főtt illetve sült zöldség vagy koncentráltan szénhidráttartalmú étel szinte teljesen hiányzott az étrendjükből. 
Általában azt ették, amit találtak: vad gyümölcsöt illetve bogyókat, nagyon ritkán zöldségféléket; ha pedig húshoz jutottak, akkor csakis és kizárólag azt ették, ez azonban ritka, ünnepi eseménynek számított. Ilyenkor rituálisan felporciózták és elosztották a húst. Ilyen étrend mellett nem csoda, hogy nem volt sok lyukas fog: nem találván tápanyagot a túlszaporodáshoz, a baktériumok csupán kontrollálható mennyiségben voltak jelen a szájban, és nem okoztak fogszuvasodást. A száj baktériumflórája is  sokszínűbb volt, és bár voltak káros és hasznos baktériumok is, ezek azonban egymást is féken tartották. 
A modern élet és étrend számos előnyt biztosít nekünk, ám ebből a szempontból kétarcú jelenség: a szénhidrátok ugyanis nemcsak minket, de a szánkban található fogszuvasodást okozó baktériumokat is táplálják. 

Nézd meg aktuális fogászati akciónkat!

Tudj meg mindent fogorvosainkról!